1. A tanítványi lét leírása Dietrich Bonhoeffer: Követés című könyvében. 1.) Jézus követése megváltozott életet ad és kíván, amely a megvetett szenvedést vállalja a Krisztusban a Krisztusért. Nincs olcsó kegyelem. 2.) Jézus követése a teljes bizalmunkkal való teljes ráhagyatkozás arra, hogy Krisztus Urunk kiábrázolja magát bennünk. Ekkor már nem a saját magunk szempontjából értelmezzük és éljük az életünket, hanem a Krisztusban a Krisztusért. A követés a szabadság és az öröm teljessége. 3.) Jézus követése az egyes ember döntése ugyan, de elszakíthatatlan a tanítványok közösségétől, az egyháztól. 4.) Jézus követése elválaszt a világtól de ugyanakkor a szeretet egyetemességében hozzákapcsol minden emberhez. 5.) Jézus követése nem az a széles út, amelyen a sokaság jár. A Jézusban élő egész életünk hirdető erejével ezért is kell tanúskodnunk Urunkról mindenkor, amíg csak újra el nem jön. Az az intenzitás, amely a sorokból árad, nyilvánvalóvá teszi, hogy a sorok írója nem intellektuális avagy irodalmi bravúrt tár elénk, hanem saját, a Krisztusban átformált legbenső lényét – ennek minden következményével együtt. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
2. A tanítványi lét leírása Rowan Williams: Tanítványként az úton című könyvében. 1.) A tanítványság egy olyan létállapot, amelyben megszakítás nélkül hallgatsz és figyelsz; hagyod, hogy Jézus cselekedete (és így közvetve: az Atya cselekedete) megtörténjen általad. 2.) A tanítványság lényege a Szentháromság életével való összefonódás. A tanítványság növekedés és öröm. 3.) A tanítvány azokkal van együtt (a világ szegényeivel, kirekesztettjeivel), akiknek a társaságát Jézus keresi. Olyan helynek kell lennünk, ahol időt és teret kapnak az emberek az örök szeretettel való találkozáshoz. A szentek örömöt teremtenek maguk körül és új fényben láttatják a világot. A jelenlétükben felismerik a többiek, hogy Isten munkálkodik a világban. Bennük nem magukat látod, hanem Istent. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
3. A tanítványi lét leírása Ferenc pápa: Örüljetek és ujjongjatok című könyvében. 1.) Az életszentség azt jelenti, hogy folyamatosan Krisztussal együtt meghalunk és feltámadunk; a mértékét az határozza meg, hogy mekkora bennünk a Krisztus hasonmása. Kereszténynek lenni öröm a Szentlélekben. 2.) A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, amelyeket az Úr mutat nekünk. 3.) Ha valóban Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor azok arcán (a szegényekben és a szenvedőkben) kell észrevennünk Őt, akikkel azonosulni akart. 4.) Senki sem önmagában, elszigetelt egyénként üdvözül. A közösség arra hivatott, hogy megteremtse azt az isteni teret, amelyben a föltámadott Úr titokzatos jelenléte megtapasztalható. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
4. A tanítványi lét három leírásának összehasonlítása egymással. A tanítványi lét három leírása számos jelentős hasonlóságot tartalmaz. A nagyfokú egyezés oka kettős. Egyrészt a három könyv tanítványi lét megvalósulásának a leírását tartalmazta, és nem foglalkozott a tanítványi lét dogmatikailag megalapozott okaival. Másrészt mindhárom szerző személyében és szemléletében a kereszt és nem a dicsőség teológusa. A bennünk kiábrázolódó Jézus (noha mindenkiben máshogyan ábrázolódik ki) a tanúságtevők megfogalmazásainak a lényege alapján is ugyanaz a Jézus. Hiába vagyunk valamennyien vakok, és tapogatjuk az elefánt nagyon eltérő részeit, mégis, sok-sok élettapasztalatot összetéve ugyanannak az elefántnak kell összeállnia a töredékes képekből. Az erről való saját benső bizonyosságom mellett nagyon szép volt megélni ezt a "közösségi bizonyosságot" e három mű olvasása és összehasonlítása közben. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
Bevezetés. Az elmúlt években három olyan könyv volt, amely igen sokat adott, és mélységesen elgondolkodtatott Jézus tanítványi elhívásának értelmezésében. Utólag visszatekintve sokat mondó, hogy az evangélikus, a katolikus és a "kettő között álló", reformáció-szülte anglikán egyház egy-egy "kortárs" emblematikus alakjának, Dietrich Bonhoeffernek, Rowan Williams volt canterbury érseknek és Ferenc pápának egy-egy művét találtam ilyennek. Ez a tőlem függetlenül "gazdag merítés" (mindhárom munkát különböző kedves barátaim ajánlották elolvasásra) sarkallt arra, hogy e munkák számomra fő üzenetét összehasonlítsam.
1. A tanítványi lét leírása Dietrich Bonhoeffer: Követés című könyvében
Bevezető megjegyzésként hadd kezdjem azzal, hogy Dietrich Bonhoeffer mártírhalállal lezárt életútja Krisztus szolgálatának a legvégső döntésekig következetes pecsétjét nyomja rá arra, amit alkotott. Nem lehet (és nem is szabad) a sorait a saját életpéldájának a kontextusától mentesen olvasni. Bonhoeffert a Hitler által személyesen támogatott birodalmi egyház (a Reichskirche) ellenzékében az foglalkoztatta: mit jelent Jézus Krisztus követése ebben a helyzetben. A "Követés" c. könyve számomra legfontosabb üzeneteit a következőkben tudom összefoglalni. 1.) Jézus követése megváltozott életet ad és kíván, amely a megvetett szenvedést vállalja a Krisztusban a Krisztusért. Nincs olcsó kegyelem. "Csak a hívő engedelmes – csak az engedelmes hisz." 2.) Fél-Jézust nem lehet befogadni. Jézus követése nem szabályok betartása avagy értelmezése, hanem a teljes bizalmunkkal való teljes ráhagyatkozás arra, hogy Krisztus Urunk kiábrázolja magát bennünk. Jézuson át találjuk meg imádságban az Atyát. A keresztyénben maga a Szentháromság vett szállást. Ekkor már nem a saját magunk szempontjából értelmezzük és éljük az életünket, hanem a Krisztusban a Krisztusért. A követés (mindezzel együtt) a szabadság és az öröm teljessége. 3.) Jézus követése az egyes ember döntése ugyan, de elszakíthatatlan a tanítványok közösségétől, az egyháztól. 4.) Jézus követése elválaszt a világtól ("nem vezet saját út embertől emberig. ... Krisztus akadályként közöttünk áll. Csak rajta keresztül vezet út a felebaráthoz"), de ugyanakkor a szeretet egyetemességében hozzákapcsol minden emberhez. 5.) Jézus követése nem az a széles út, amelyen a sokaság jár. A Jézusban élő egész életünk hirdető erejével ezért is kell tanúskodnunk Urunkról mindenkor, amíg csak újra el nem jön. Nem lehet Bonhoeffer írásairól írni a nélkül, hogy ne emelném ki azt a személyesen megragadó, intenzív, szenvedélyes, és ugyanakkor mégis bensőséges hangvételt, amely ezeknek az írásoknak igen sok sorából árad. "Tudománytalan" (és kegyeletsértő) dolog lenne eljátszani azzal a gondolattal, hogy érezné-e az ember az író sorsát a sorokból, ha nem tudná... Az az intenzitás azonban, amely a sorokból árad, mindezektől a megfontolásoktól függetlenül is nyilvánvalóvá teszi, hogy a sorok írója nem intellektuális avagy irodalmi bravúrt tár elénk, hanem saját, a Krisztusban átformált legbenső lényét – ennek minden következményével együtt.
2. A tanítványi lét leírása Rowan Williams: Tanítványként az úton című könyvében
Rowan Williams könyve nagyon más mű, mint Bonhoefferé. Nem írásos igemagyarázat, hanem egy előadássorozat papírra vetése. Ez egy sokkal könnyedebb műfaj, amely azonban a szerző Krisztus-tapasztalatának a lényegét adja át. Melyek voltak a könyv számomra legfontosabb megállapításai? 1.) A tanítványság egy olyan létállapot, amelyben megszakítás nélkül hallgatsz és figyelsz; hagyod, hogy Jézus cselekedete (és így közvetve: az Atya cselekedete) megtörténjen általad. Ahhoz, hogy meghalljuk Istent, csendre van szükség. Isten kezében van az, aki vagyok. Örökkévaló gyönyörködés tárgyai vagyunk. 2.) A tanítványság lényege a Szentháromság életével való összefonódás. A hit az a bizalom, hogy az igazság képes birtokolni engem, és akkor is megtart, amikor magam már kapaszkodni sem bírok. A tanítványság növekedés és öröm. 3.) A tanítvány azokkal van együtt (a világ szegényeivel, kirekesztettjeivel), akiknek a társaságát Jézus keresi. Olyan helynek kell lennünk, ahol időt és teret kapnak az emberek az örök szeretettel való találkozáshoz. A szentek örömöt teremtenek maguk körül és új fényben láttatják a világot. A jelenlétükben felismerik a többiek, hogy Isten munkálkodik a világban. Bennük nem magukat látod, hanem Istent.
3. A tanítványi lét leírása Ferenc pápa: Örüljetek és ujjongjatok című könyvében
Ferenc pápa így ír a könyve előszavában: "Az alábbiakban ne az életszentségről szóló értekezést várjunk (...) szerény célom csak annyi, hogy megismételjem az életszentségre szóló meghívást (...) mert az Úr mindannyiunkat kiválasztott, hogy »szentek és feddhetetlenek legyünk előtte a szeretetben« (Ef 1,4)". Melyek voltak számomra a könyv legfontosabb megállapításai? 1.) Az életszentség azt jelenti, hogy folyamatosan Krisztussal együtt meghalunk és feltámadunk; a mértékét az határozza meg, hogy mekkora bennünk a Krisztus hasonmása. Engedd, hogy a Szentlélek átalakítson, hogy ez lehetővé váljék. Nem az életnek van küldetése, hanem maga az élet küldetés. Az életszentségben elérkezel oda, hogy az leszel, aminek az Atya elgondolt, amikor megteremtett. A Tőle való függés felszabadítás a rabszolgaságból. Kereszténynek lenni öröm a Szentlélekben. 2.) A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, amelyeket az Úr mutat nekünk. Különben döntéseink csak "dekorációk", amelyek ahelyett, hogy érvényesítenék az evangéliumot az életünkben, elfedik és megfojtják. 3.) Az életszentség nem azt jelenti, hogy egy elővételezett extázisban ragyog a szemünk. Ha valóban Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor azok arcán (a szegényekben és a szenvedőkben) kell észrevennünk Őt, akikkel azonosulni akart. Az irgalmasság az a boltozat, amely alátámasztja az egyház életét. Az alázatosság csak megaláztatások révén tud gyökeret verni a szívben. 4.) Senki sem önmagában, elszigetelt egyénként üdvözül. Isten az emberi kapcsolatok szövedékét szemmel tartva vonz magához bennünket. A közösség arra hivatott, hogy megteremtse azt az isteni teret, amelyben a föltámadott Úr titokzatos jelenléte megtapasztalható. Igen példaadó volt a számomra a katolikus egyház fejétől az az alázat, amely átütött a sorokon. Az is példaadó volt, ahogyan egyértelműen eretnekségként ítélte el azt a vélekedést, hogy bárki a cselekedetei, és nem a kegyelem által igazulna meg.
4. A tanítványi lét három leírásának összehasonlítása egymással
A tanítványi lét három leírása számos jelentős hasonlóságot tartalmaz. E hasonlóságok messze nem azt jelentik, mintha a három egyháznak a tanítványi léttel kapcsolatos tanításai megegyeznének. A nagyfokú egyezés oka kettős. Egyrészt a három könyv tanítványi lét megvalósulásának a leírását tartalmazta, és nem foglalkozott a tanítványi lét dogmatikailag megalapozott okaival. Másrészt mindhárom szerző személyében és szemléletében a kereszt és nem a(z emberi) dicsőség teológusa, azaz Jézus keresztjét hordozva, a neki megfelelő alázattal él. Ez a fenti szemléletből következő egyezéseket még sokkal tovább fokozta. (Dietrich Bonhoeffer mártír lett. A Ferenc pápa evangéliumi szemléletével ellenkező katolikus egyházi ellenállás közismert. Hasonló ellenállással találkozott Rowan Williams a saját, anglikán egyházában.) Hadd hangsúlyozzam, hogy számomra az egyezés igen nagy mértéke volt a három könyv párhuzamos újra-olvasásának a legmeglepőbb és legörömtelibb tanulsága. Mindezzel nem szeretnék valamilyen "intra-keresztény szinkretizmus" szószólója lenni. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom azt hangsúlyozni, hogy a bennünk kiábrázolódó Jézus (noha mindenkiben máshogyan ábrázolódik ki) a tanúságtevők megfogalmazásainak a lényege alapján is ugyanaz a Jézus. Amennyiben a "kiábrázolók" hitelesek, ez nem is lehet másként, hiszen "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8). Avagy máshogyan fogalmazva: hiába vagyunk valamennyien vakok, és tapogatjuk az elefánt nagyon eltérő részeit, mégis, sok-sok élettapasztalatot összetéve ugyanannak az elefántnak kell összeállnia a töredékes képekből. Az erről való saját benső bizonyosságom mellett nagyon szép volt megélni ezt a "közösségi bizonyosságot" e három mű olvasása és összehasonlítása közben.
