1. Istenkapcsolatunk hibáiról: hányféleképpen szeretnénk kikerülni Jézust, a beleütközés kövét? Az emberi ész elképesztően sokmindent ki tud találni arra, hogy ne kelljen szembesülnie Isten mindenhatóságával. Isten a mi Mennyei Atyánk, hát akkor miért ne nézhetne ki úgy, mint egy jóságos, bölcs nagypapa? Vagy legyen király! Emeljük Őt trónra! Isten nem az imádat jól körülhatárolható, távoli tárgya, hanem a Minden, ami minket is betölt. Gondoljunk akkor Istenre, mint a Csendre, az Egyszerűségre, a Tökéletességre, az Állandóságra, a Mozdulatlanságra, az Örökkévalóságra! Megszemélyesíteni sem lehet Istent, de elszemélyteleníteni sem lehet Istent, mert Isten lényege a szeretet. Ha Istent száműzzük a fogalmak közé, azzal lehetetlenné tesszük a Vele való közvetlen szeretet-kapcsolatunkat, és ezzel Isten lényegét veszítjük el. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Hogyan függ össze a tisztaság és Isten érintése? A megtestesülés csodája. A Szentháromságból azért jött le Jézus a Földre önmagát szolgai módon megüresítve (Fil 2,6-8), mert a Szentháromság be akart vonni minket, embereket annak a szeretetkapcsolatnak a gyönyörűségébe és Teljességébe, amelyben Ők élnek. Gondolkodjunk el azon, hogy a tisztaságnak micsoda teljessége kellett ahhoz, hogy az Isten egyszülött Fia Máriában megszülethessen! Gondoljunk bele abba is, hogy micsoda alázat és micsoda engedelmesség tükröződik Mária szavaiban! Érezzük meg, ahogyan a Lélek ember által soha addig nem látott mértékben, a Teremtés után ismét ujjongva kiterjed, és az Atya jóságából, Krisztus beleegyező áldozatából és Mária tiszta alázatából az ég és a föld összeköttetik.  (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Mi mindent ad nekünk a gyermek Jézus? Hadd kérjem arra az Olvasót, hogy olvassa el a 2018. karácsonyi blogbejegyzés utolsó részét. Imádkozza bele magát abba gyönyörűségesen tiszta és békés állapotba, amely Jézus megszületése volt. Érezze meg, ahogy Jézus növekszik Önben! Érezze meg, ahogyan Jézus Önt magába fogadja. Érezze meg a boldogság Teljességét – Jézusban, "odaát"! Majd jöjjön vissza ebbe a világba. Érezze meg annak a szabadságát, ahogyan Ön Jézuson, mint az Ajtón keresztül bejár és kijár (Jn 10,9b). Érezze meg azt, hogy minden egyes "bejárás" és "kijárás" tisztábbá teszi Önt. Érezze meg, hogy azzal, ahogyan a Jézuskapcsolatában egyre tisztább és tisztább lesz, egyre közelebb és közelebb tud kerülni Istenhez. Érezze meg az Istenhez való közeledés csodálatos növekedését. Mit ad nekünk a gyermek Jézus? Hogyan válaszol Jézus megszületése az írásom első részében feltett kérdésre? (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

---

 

Bevezetés. Ahogyan a szeptemberi első írásomban leírtam, a nyárig egy teljes lelkigyakorlatot végig fogok járni az írásaimmal. A karácsonyi írással eljutottunk a négy hetes lelkigyakorlat első hetének a végére: megszülethetett bennünk a Krisztus, helyet kaphattunk Isten Házában és ráébredhettünk arra, hogy Isten Gyermeke vagyunk mi is. A lelkigyakorlat második hetével foglalkozó négy írásom a bűneinkkel szembesített minket. Megvizsgáltuk a közösségi és az egyéni, személyes bűneinket, átgondoltuk a jó döntések feltételeit és választ adtunk arra a kérdésre, hogy melyik a legfontosabb döntés az ember egész életében. A nyárig a négyhetes lelkigyakorlat második két hetét fogjuk bejárni: végigimádkozva Krisztus Urunk teljes földi életét.

• február 22: Miért nem lehet megkerülni Jézust? Gondolatok az Ige megtestesülésének titkáról

-----------------eddig jutottunk el az imáinkban--------------------------------------------------------

• március 8: A feladat és a szolgálat különbsége. Böjti gondolatok az önfeláldozás hasznáról (Jézus gyermekkora és megkeresztelkedése)
• március 22: Miben különbözik a remény az elvárásoktól? Böjti gondolatok a hit erejéről (Jézus tanítása és csodatételei)
• április 5: Böjti gondolatok Jézus ERŐ-teréről. Az eucharisztia ereje
• április 19: Kereszt és dicsőség. Nagypénteki/húsvéti gondolatok a megváltás teljességéről
• május 3: Hányféleképpen örülhetünk az élet teljességének? Gondolatok az öröm ezer arcáról
• május 17: A kiteljesedés élethelyzetei: Gondolatok az élet Teljességének öröméről
• május 31: A Lélek-jelenlét formái. Gondolatok az életszentségről
• június 7: Mi teszi vonzóvá az egyházat ma? Pünkösdi gondolatok az evangélium erejéről
• június 21: Miben más a szó és az Ige? Évzáró gondolatok Isten szavának erejéről

 

1. Istenkapcsolatunk hibáiról: hányféleképpen szeretnénk kikerülni Jézust, a beleütközés kövét?

 

   

Az emberi ész elképesztően sokmindent ki tud találni arra, hogy ne kelljen szembesülnie se Isten mindenhatóságával, sem pedig (különösen!) Jézusnak az önmagát felajánló és az elfogadását kérdő tekintetével. Gondoljunk át ezekből néhányat. Megnevezem, ábrázolom, emberszerűnek tartom, értékelem Istent. Elvégre Isten a mi Mennyei Atyánk, hát akkor miért ne nézhetne ki úgy, mint egy jóságos, bölcs nagypapa? Milyen szép, hívő dolgok ezek, ugye? De ha belegondolunk abba, hogy Isten a Mindenség, a Teljesség Ura, akkor talán kezdjük észrevenni azt, hogy az Isten-nagypapi kép mekkora baklövés... Najó. Akkor legyen király! Elvégre a Szentírás is azt mondja, hogy Jézus ott ül Istennek jobbján. Emeljük őket trónra! Mennyire lehet imádni Istent így, hozni neki áldozatot, hódolni neki! Milyen szép, hívő dolgok ezek, ugye? Gondoljunk bele akkor most abba, hogy ezzel mit tettünk: eltávolítottuk Istent magunktól, és a vele való kapcsolatunkat az áldozatokra és a hódolatra redukáltuk. Pedig Isten egyszerre van bennünk és mindenhol, egyszerre van hozzánk a legközelebb és a legtávolabb. Isten nem az imádat jól körülhatárolható, távoli tárgya, hanem a Minden, ami minket is betölt. Isten a mi saját létezésünknek is a lényege. Ugye kezdjük érezni, hogy ez a trón-Isten mekkora tévedés? "Péter! Kezdesz engem egészen összezavarni!" – mondja itt az Olvasó. "Értem és elfogadom, hogy Isten a Teljesség, ezért a köznapi képek nem alkalmasak a leírására, mert lecsupaszítják és elszegényítik mindazt a kibeszélhetetlenül gazdag tartalmat, ami Isten. Gondoljunk akkor Istenre, mint a Csendre, az Egyszerűségre, a Tökéletességre, az Állandóságra, a Mozdulatlanságra, az Örökkévalóságra! Ezzel már ugye rendben vagyunk?" Nem vagyunk rendben ezzel sem. Megszemélyesíteni sem lehet Istent, de elszemélyteleníteni sem lehet Istent, mert Isten lényege a szeretet. Isten lényege az, hogy meg akarja mutatni Önmagát nekünk, hogy részesíteni akar minket abból a Jóból, ami Ő maga. Istenről nem lehet fogalomként gondolkodni, mert Ő kapcsolatot akar velünk. Ha Istent száműzzük a fogalmak közé, azzal lehetetlenné tesszük a Vele való közvetlen szeretet-kapcsolatunkat, és ezzel Isten lényegét veszítjük el.

 

Megértem, ha az előző bekezdést végigolvasva az Olvasó feladta. Pedig a Szentlélek természetéről még el sem kezdtünk beszélgetni...  Mennyivel könnyebb belegondolni Jézusba! Ő mégiscsak ember volt. Legalább egy ideig. Jó, néha sugárzott kicsit, mint a megdicsőüléskor a Tábor hegyén (amivel kapcsolatban nem árt tudni, hogy a legtöbb egyházatya úgy gondolja, hogy Jézus mindig sugározta az Atya dicsőségét, csak a Tábor hegyén adatott meg a tanítványoknak, hogy ezt végre meglássák... ), meg néha megnyílt az ég, és beszélt hozzá az Atya, meg történt az a pár tucat csoda, meg hát ugye az a feltámadás-dolog... de hát mindettől eltekintve, Jézust egészen jól el lehet képzelni embernek, nem? Gondoljunk most akkor ebbe bele! Pontosan ez a legnagyobb bajunk Jézussal. Hogy nem lehet Őt eltávolítani magunktól. Mindig ott van, mindig szeret és mindig át akarja adni magát nekünk! És mindig azt kéri, hogy mi is adjuk át magunkat Neki! Hát nem botrányos ez? Dehogynem! Jézus a beleütközés köve (Róm 9,32). Nem lehet mellette elmenni. Nem lehet megkerülni, nem lehet tudomást nem venni róla. Ezért szokott a legtöbb ember Istennel még úgy ahogyan meglenni ("lehet hogy van, de én még nem találkoztam vele"), de Jézust kerek-perec elutasítja. Pedig Jézus az Ajtó (Jn 10,9), méghozzá az egyetlen Ajtó (Jn 14,6b), amelyen keresztül Isten csodálatos Teljességéhez eljuthatunk. Jézus a megfeszített lajtorja, aki a Mennyet és a földet összeköti. Hogyan kezdődött mindez? Hogyan lett az Ige testté? Erről szól ez az írásom.

 

---

 

2. Hogyan függ össze a tisztaság és Isten érintése? A megtestesülés csodája

 

"Magasztalja az én lelkem az Urat,
és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben."
(Lk 1, 46-47)

 

Varga László kaposvári püspök mondta egy lelkigyakorlatán, hogy a "szentháromságos szeretetkapcsolatnak vagyunk a képmásai". A Szentháromságból azért jött le Jézus a Földre önmagát szolgai módon megüresítve (Fil 2,6-8), mert a Szentháromság be akart vonni minket, embereket annak a szeretetkapcsolatnak a gyönyörűségébe és Teljességébe, amelyben Ők élnek. Ez volt a Teremtés eredeti célja, amelyet az emberi bűn késleltetett (és késleltet ma is...). A nyári lelkigyakorlatom során megéreztem a Szentháromság mérhetetlen fájdalmát mindaddig, ameddig az ember magára volt hagyva a Földön: nem volt megváltás, nem volt az Örök Élet lehetősége, és a Szent Lélek segítő ereje is csak nagyon ritkán (a próféták és királyok néhány tettében) mutatkozhatott meg. Érezzük meg, hogy az Ige testté válása milyen felfoghatatlanul szép bizonyítéka Isten szeretetének, hosszútűrésének, és akarata állandóságának.

 

"Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
És ímé, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat,
és nevezed az Ő nevét Jézusnak.
Nagy lészen Ő, és a Magasságos Fiának hívattatik;
és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az Ő atyjának királyiszékét.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké;
és az Ő királyságának vége nem lészen!
Monda pedig Mária az angyalnak:
Mimódon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?
És felelvén az angyal, monda néki:
A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz
be téged; azért aki születik is szentnek hívatik, Isten Fiának.
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében;
és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak:
Mert az Isten Igéjének semmi sem lehetetlen.
Monda pedig Mária: Ímhol, az Úrnak szolgálója;"
legyen nékem a te beszéded szerint. (Lk 1,30-38)

 

Olvassuk át az angyali üdvözlet történetét, és gondolkodjunk el azon, hogy a tisztaságnak micsoda teljessége kellett ahhoz, hogy az Isten egyszülött Fia Máriában megszülethessen! Istent még Mózes és Illés sem láthatta teljesen, hiszen bűnöktől nem mentes emberekként meghaltak volna Isten Teljességének érintésétől. Isten Teljességének érintését egyetlenegy ember élte túl – Mária. Ezért kellett Máriának kegyelemmel teljesnek lennie – már a születése pillanatától fogva. Gondoljunk bele abba is, hogy micsoda alázat és micsoda engedelmesség tükröződik Mária szavaiban! Már az első kérdése is csak a "mimódon"-ra kérdez rá, teljességgel elfogadva mindazt, ami lesz. Emlékezzünk vissza arra, hogy a tisztaság vegytisztaság, azaz Isten dolgainak minden más elé helyezése. Következhet-e ebből bármi más Mária számára, semmint a teljes alázat és elfogadás? Ugye, hogy micsoda gyönyörűségesen Teljes Isten Megváltó Terve!? Végezetül: tegyünk szabaddá néhány csendes percet. Mondjunk egy mély imát. Érezzük meg, ahogyan a Lélek ember által soha addig nem látott mértékben, a Teremtés után ismét ujjongva kiterjed, és az Atya jóságából, Krisztus beleegyező áldozatából és Mária tiszta alázatából az ég és a föld összeköttetik. Az ige megtestesülése a kölcsönös bizalom története: kézfogás menny és föld között. Halleluja! Ámen.

 

---

 

3. Mi mindent ad nekünk a gyermek Jézus?

 

Hadd kérjem arra az Olvasót, hogy olvassa el a 2018. karácsonyi blogbejegyzés utolsó részét. Imádkozza bele magát abba gyönyörűségesen tiszta és békés állapotba, amely Jézus megszületése volt. Érezze a házias illatokat, az elégedett cuppogást, az állatok kérődzését. Érezze az alázatot, a hitet és a reményt, amely elfogadta Jézus érkezését. Érezze meg, ahogy Jézus növekszik. Érezze meg, ahogy Jézus növekszik Önben! Érezze meg, ahogyan Jézus Önt magába fogadja. Érezze meg a boldogság Teljességét – Jézusban, "odaát"! Majd jöjjön vissza ebbe a világba. Érezze meg annak a szabadságát, ahogyan Ön Jézuson, mint az Ajtón keresztül bejár és kijár (Jn 10,9b). Érezze meg azt, hogy minden egyes "bejárás" és "kijárás" tisztábbá teszi Önt. Érezze meg, hogy azzal, ahogyan a Jézuskapcsolatában egyre tisztább és tisztább lesz, egyre közelebb és közelebb tud kerülni Istenhez. Érezze meg az Istenhez való közeledés csodálatos növekedését. Érezze meg, ahogyan fokozatosan leáll az idő, beáll a békesség, és a lelke megtelik annyi örvendezéssel, amelyet korábban soha még elképzelni sem tudott. Mit ad nekünk a gyermek Jézus? Nem ad tanítást. Nem ad csodákat. Még beszélni sem beszél velünk. Csak elégedetten cuppog. De azzal, hogy közénk jött, megszületetett nekünk (és ha elfogadjuk: akkor bennünk) a Teljesség.

 

Jézus születése maga az öröm és a béke. De ahogyan Jézus egész életében, már itt is ott van a dráma teljessége is. Ott van a sötétség. Ott van az elhagyatottság. Ott van a meg nem értés. Ott van már a betlehemi gyermekgyilkosság árnya is. Belegondoltunk abba, hogy Jézus HOL született meg? Jászolban. MI az a jászol? Állatetető. Jézus áldozati eledel volt már a születése pillanatában is... Gondoljunk bele Jézus bemutatásába a templomban (Lk 2,21-39). Jézus zsidónak is jó, "szabályos", hiszen körülmetélték. Csak éppen senki nem akarta elfogadni később... Aztán hogyan is van ez? Isten Egyszülött Fiát Istennek szentelik? Emberek teszik ezt? Belegondoltunk ennek a képtelenségébe és misztériumába? (Jézus, noha mindig betartja, de egyben felül is írja a törvényt, ahol csak megjelenik. Már csecsemőként is.) Vagy abba, hogy József szegény ember volt, és ezért bárány helyett csak galamb-áldozatot tudott adni. Azaz micsoda? Még a Szent Lélek is feláldozásra került – képletesen? Avagy amikor az agg Simeon egyszerre jósolja meg Jézus feltámasztó erejét, és azt a tőrt, ami Mária lelkét járja át Jézus majdani szenvedéseivel? Jézus születése nem önmagában való esemény. Jézus születésében már a küldetésének egésze magában foglaltatik – a kereszthalállal és a feltámadással együtt. Isten terve Teljes és Egész. Nem osztható részekre. Ez egy nagyon mély üzenet – ahhoz, hogy elfogadjuk a saját életünket. A rosszal, a jóval: Teljesnek. Ámen.

 

Hogyan válaszol Jézus megszületése az írásom első részében feltett kérdésre? Mi Isten valódi természete? Jézus megszületése, kereszthalála és feltámadása óta a Szentháromság teljes egésze EGYSZERRE személyes és fenséges. Ez a gyönyörű kettősség ad esélyt arra nekünk, hogy részesei lehessünk a Teljességnek Isten Országában, amely mi bennünk van (Lk 17,21b). Ámen.

 

---

 

 

Válasz (2019. február 26)

Nagyon köszönöm a "Mariann" által idézett gyönyörűséges Vas István verset. Jó érzés az olvasásával is átélni, hogy Jézus milyen elemi erővel tud megragadni minket mindannyiunkat. Az igazi evangélium azonban nem ez. Az igazi evangélum Jézus hűsége. Jézus nemcsak "elcsábít", hanem állandóan vissza is tér. Jézus újra és újra megszületik nekünk és bennünk. Mikor várhatjuk a leginkább? Amikor a legnagyobb bajban vagyunk. Jézust a szenvedéseinkben tudjuk megismerni igazán. Böjti időszak kezdődik hamarosan. Érdemes valamiben visszafognunk magunkat. Már ez a kis "szenvedés" is nagyon közel tud vinni minket Jézushoz. A böjt (akármilyen formáját választjuk is) tisztít. A tisztaság Jézushoz emel. Jézus pedig az Ajtó az Atya végtelen szeretete felé.