1. Mi mindent nem szabad kívánnunk? A karácsony és az újév a kívánságok ideje. Pedig nem kérni kellene karácsonykor Jézustól, hanem adni neki! Hasonlóképpen: újévkor sokan a saját magunk életével kapcsolatos kívánságokat fogalmazunk meg. Lehet, hogy idén azt kellene megfogadnunk, hogy nem fogadunk meg semmit? A kilencedik és tízedik parancsolat nem arról szól, hogy ne kívánjunk házat, házastársat, vagy bármit, ami a másé, hanem arra figyelmeztet bennünket, hogy a földi kívánság, a sóvárgás, az "Én úgy akarom berendezni a világot, ahogyan Én elterveztem" gondolkodása már önmagában is lázadás Isten akarata ellen. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
2. Hogyan fogalmazódik meg egy igazi kívánság bennünk? (Egy tanulság a szentföldi zarándokutamról.) Azok a kívánságok, amelyek nem tőlünk erednek, sokszor nagyon sajátos módon fogalmazódnak meg bennünk. Egy példát mutatok erre a szentföldi zarándokutamról. Hogyan "szokott" ez megtörténni? Nagyon jellemzően: "darabokban". Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy Jézus kívánságait egyben befogadjuk. Ezért fokozatosan eddz bennünket rájuk. Megsejteti velünk a kívánság egyik csücskét. Aztán megmutatja a másikat. Majd a harmadikat. És egyszer csak: megmutatja, ahogyan összeáll a kép. Akkor értjük meg (hónapokkal, évekkel később), hogy mi miért történt velünk korábban. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
3. Mi az egyetlen kívánság, ami helyénvaló? Mit tudok az Olvasónak kívánni karácsonyra mindezek után? Hogy ki tudja mondani tiszta szívéből: "Legyen meg a te akaratod!" Hidd el kedves Olvasóm, ha ezt ki tudod mondani a szíved mélyéből, onnan kezdve elkezd áradni Rád a kegyelem. Minden nap új és új ajándék lesz a számodra. De nemcsak a Te számodra. Mindenki számára, aki csak a közeledben tartózkodik. Mert abban a pillanatban, ahogyan kimondtad azt, hogy "Legyen meg a te akaratod!", megszületett benned a Krisztus. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
Bevezetés. Ennek a félévnek az írásai a tízparancsolatról szólnak. Az első parancsolat kapcsán ("Én vagyok az Úr, a Te Istened. Ne legyen más Istened!") a keresztény identitásról írtam. A második és harmadik parancsolat („Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot!”) értelmezése során Isten valódi tiszteletének a fogalmát jártam körül. A negyedik parancsolat („Tiszteld atyádat és anyádat”!) kapcsán arra is választ kerestem, hogy mitől lesz egy beszélgetés meghatározó valakinek az életében? A válasz kulcsfontosságú fogalma a másik (így például: a szüleink) tiszteletére való nyitottság. Az ötödik parancsolat ("Ne ölj!") átgondolásakor megmutattam, hogy milyen sokféleképpen lehet ölni a mindennapokban, és hogy kit ölünk meg akkor, amikor képtelenek vagyunk a megbocsátásra. Azt is átgondoltam, hogy mit muszáj megölnünk ahhoz, hogy képesek legyünk Jézust befogadni. A hatodik parancsolat ("Ne paráználkodj!") kapcsán arra kerestem választ, hogy hogyan kerülhetjük el a paráznaságot és mit jelent a tisztaság, mint életállapot? A hetedik parancsolat ("Ne lopj!") értelmezése során választ kerestem azokra a kérdésekre, hogy mi mindent tudunk lopni, mi a lopás ellentéte és mikor nem lopjuk meg Istent. A nyolcadik parancsolat ("Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!") átgondolásakor a ki a felebarátom, mi a hamisság és mi az igazi őszinteség kérdéseit jártam körül. A kilencedik és tizedik parancsolat ("Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!") kapcsán azokra a kérdésekre kerstem választ, hogy mi mindent nem szabad kívánnunk, és mi az az egyetlen kívánság, ami helyénvaló?
1. Mi mindent nem szabad kívánnunk?
A karácsony és az újév a kívánságok ideje. A legtöbbünk visszamegy ilyenkor kisgyermekbe, és óriási listákat ír gondolatban a Jézuskának, hogy ő mi mindennel szeretné ünnepelni saját magát – mikor is? Amikor Jézust kellene ünnepelnünk magunk helyett... Nem kérni kellene karácsonykor Jézustól, hanem adni neki! Azokban a családokban, ahol éppen minden jól megy, nagyon gyakran megfeledkezünk arról, hogy nem magunknak kellene kívánni még több cuccot a már meglévő, kazalnyi cucc mellé; nem magunknak kellene kívánni még több boldogságot a már meglévő sok boldogság mellé, hanem a magunknak szánt cuccokat a szűkölködőknek kellene adnunk, és egészséget kellene kívánni a betegeknek. (Nyilván a kisgyermekek karácsonya ez alól kivétel: az ő -- mértékkel való! -- megajándékozásuk olyan, mintha Jézust ajándékoztuk volna meg.) Hasonlóképpen: újévkor sokan a saját magunk életével kapcsolatos kívánságokat fogalmazunk meg. Újév a fogadalmak ideje. Nagyon sok fogadalom pillanatnyi felindulásból fakad, és néhány héttel később elenyészik. Lehet, hogy idén azt kellene megfogadnunk, hogy nem fogadunk meg semmit? A kilencedik és tízedik parancsolat nem arról szól, hogy ne kívánjunk házat, házastársat, vagy bármit, ami a másé, hanem arra figyelmeztet bennünket, hogy a földi kívánság, a sóvárgás, az "Én úgy akarom berendezni a világot, ahogyan Én elterveztem" gondolkodása már önmagában is lázadás Isten akarata ellen.
"Uram ez az időszak nagyon alkalmatlan arra, hogy most érkezz, bocs, de nagyon elfoglaltak vagyunk. Jézus pedig mindennek ellenére megérkezik." (Füller Tímea, Evangélikus Élet)
A magunk által előre berendezett karácsonyokat Isten rendszeresen a feje tetejére állítja. Urunk az Ő óriási humorával és kreativitásával így nevel minket arra, hogy vegyük már észre, hogy nem mi vagyunk a világ közepén, hanem Ő... Nemrég kaptam erre egy szép történetet Grendorf Péter lelkészemtől a Magvetés bibliakörünkön: "Nagy sor áll a postán karácsony előtt. A sor végén álló úr vörös fejjel, kidagadó erekkel, magából kikelve ordít: "Hát senki sem dolgozik ezen a postán??? LE-HE-TET-LEN, hogy ennyit kelljen itt várni!!!" Nagy dühében szétszóródik a kezéből a sok-sok "Békés karácsonyt!" kívánó képeslap... – nem biztos, hogy ez a tökéletes karácsony...
2. Hogyan fogalmazódik meg egy igazi kívánság bennünk? (Egy tanulság a szentföldi zarándokutamról)
November 14 és 27 között életemben először jártam a Szentföldön. Az ötvenfős zarándokcsoport felkereste a Genezáreti tavat, Názáretet, a Tábor és Kármel hegyeket, Jézus megkeresztelésének helyét a Jordán folyónál (ami "mellesleg" a Jordán szétválásának a helye Józsué, Illés és Elizeus esetében), Qumránt, Betlehemet és Jeruzsálem legfontosabb szent helyeit. A legnagyobb félelmem az úttal kapcsolatban a turista áradat volt. A betlehemi jászolra és a Szent Sírra is kerek 4 másodperc jutott –3 órai sorállás után. Az Utolsó Vacsora terméből oxigénmentes szardíniás doboz lett. A Golgotára hihetetlen tolongással furakodtak fel az emberek. (Hányan lennénk vajon a sorban, ha a feljutás feltétele az lenne, hogy odafent keresztre feszítenek minket is...) DE: Jézus erősebb mindennél. Megadta a Golgotán a magasztosságot, az érzelmi mélységet, a szentséget, az „elvégeztetett” (tetelesztai) nyugalmát, a csendet, az állandóságot, a kiterjedtséget, azt, hogy a föld és ég összeér. Megadta a kirobbanó örömöt az üres sírban. Megmutatta, hogy a feltámadás természetes következménye volt a kereszthalálnak. Olyan, mint az Isten hangja és a Szentlélek által a pusztába ragadtatás Jézus megkeresztelkedése után.
Azok a kívánságok, amelyek nem tőlünk erednek, sokszor nagyon sajátos módon fogalmazódnak meg bennünk. Hadd hozzak erre egy példát a szentföldi zarándokutamról. Adott ott Jézus egy kívánságot nekem. Hogyan "szokott" ez megtörténni? Nagyon jellemzően: "darabokban". Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy Jézus kívánságait egyben befogadjuk. Ezért fokozatosan eddz bennünket rájuk. Megsejteti velünk a kívánság egyik csücskét. Aztán megmutatja a másikat. Majd a harmadikat. És egyszer csak: megmutatja, ahogyan összeáll a kép. Akkor értjük meg (hónapokkal, évekkel később), hogy mi miért történt velünk korábban.
Mi egy kívánság megszületésének a története? Hadd mutassam meg ezt egy saját példámon. Először az fogalmazódott meg bennem, ami Péter apostolban: "Uram, jó nekünk itt lennünk!" (Mt 17,4). Aztán az, hogy vissza kell jönnöm valahova ide. Aztán az, hogy az nem véletlen, hogy nem érzem még, hogy hova. Aztán az, hogy milyen megnyugtató, hogy nem érzem még, hogy hova, mert a fátyol fel nem lebbentése, a várakozás nem az emberi gondolkodás sajátja. Aztán az, hogy milyen szép ez a sivatag Qumránban. Aztán az, hogy hohó, hát ide hozta Jézust a Szentlélek a keresztelkedés után. Aztán az, hogy nekem most nem szabad bemennem a Holt-tengerbe fürödni, hanem imádkoznom kell helyette. Aztán az, hogy "eszembe jutott" megkérni Jézust, hogy mutasson meg valamit abból, amit átélt a 40 nap pusztába vonulás alatt. Aztán jött a csúcspont: Jézus megszólalt, és nagyon nagy szeretettel a hangjában azt mondta: "Tudod, szerettem volna megmutatni." Aztán az, hogy később megértettem, hogy azért mondta ezt, mert még nem vagyok alkalmas arra, hogy megmutassa, mert nem tudnám felfogni. Aztán az, hogy milyen szép kolostorok vannak a sivatagban Qumrán mellett. Aztán csak napokkal később állt össze a kép (hirtelen, és megdöbbenés-szerűen): vissza kell mennem egyszer az egyik sivatagi kolostorba, hogy Jézus megmutasson ott valamit. Fogalmam sincs, hogy mikor, mennyi időre és hova. Fogalmam sincs, hogy mit akar mutatni. De nem nyugtalankodom, és nem is tervezgetek. Pontosan akkor, amikor ennek az ideje lesz, meg fogom tudni, hogy hova, mikor, miért és meddig kell, hogy menjek. Ilyen gyönyörűségesen szép az, amikor a Lélek vezet bennünket. A legszebb felfedező út, amit ember kívánhat, mert Urunkat magát fedezzük fel vele, aki a Teljesség. A saját, magunkba zárt vágyainktól való szabadság Teljessége.
3. Mi az egyetlen kívánság, ami helyénvaló?
Mit tudok az Olvasónak kívánni karácsonyra mindezek után? Egyetlen egy kívánságot csak. Mert több, mert más nincs, amit érdemes. Hogy ki tudja mondani tiszta szívéből: "Legyen meg a te akaratod!" Hidd el kedves Olvasóm, ha ezt ki tudod mondani a szíved mélyéből, onnan kezdve elkezd áradni Rád a kegyelem. Minden nap új és új ajándék lesz a számodra. De nemcsak a Te számodra. Mindenki számára, aki csak a közeledben tartózkodik. Mert abban a pillanatban, ahogyan kimondtad azt, hogy "Legyen meg a te akaratod!", megszületett benned a Krisztus. És minden áldott nap újra és újra meg fog születni, ameddig csak élsz. És az után meg igazán. Ezt kívánom Karácsonyra Neked – tiszta szívemből.