1. Magán-Mennyországaink. A Mennyországot a legtöbben úgy képzelik el, hogy abban az addigi életüknek a legkellemesebb részeit folytatják, a zavaró körülményektől (betegség, fájdalom, halál) mentesen. A Mennyország nem "több", és nem is "jobb" annál, mint ami egy mai ember eddigi életének a legjobb pillanata volt, hanem elképesztően MÁS.
"az Isten országa ti bennetek van." (Lk 17:21b)
2. A növekedés benső dimenziói. A megvilágosodáshoz elvezető növekedés új dimenziói a lelkünk benső tartalmai. Hogyan lehet kibontani őket?
A.) Fontos, hogy megtanuljunk nem-et mondani, és ezzel intenzívebbé tenni életünk megmaradó, legfontosabb tartalmait. Az ilyen önkorlátozás nem szegényít, hanem gazdagít.
B.) Ahhoz, hogy felfedezzük a lélek benső dimenzióit, ki kell törnünk a saját egónkból, amely a lélek felszíni rétegeiben tart minket fogva. A krisztusi erények: a szegénység, a tisztaság és az alázat, utat nyitnak lelkünk rejtett tartalmai felé.
C.) Mindezzel képesek leszünk kiüresíteni magunkat. Ezzel rátaláltunk arra az Útra, amelyben a Jó elképzelhetetlenül új dimenziói nyílnak meg előttünk pillanatról pillanatra.
Az így keletkező benső öröm nem marad a sajátunk. Kirobban belőlünk, és eléri a többi embert. E közben az örömünk nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg: nő.
A kiteljesedés éppen Hozzá illő Útján kívánok minden Olvasónak nagyon boldog Új Esztendőt!
Xx Xxxxxx,
xx xxxx x xxxxxxxxxx,
1. Magán-Mennyországaink
Milyen a Mennyország ma? A Mennyországot a legtöbben úgy képzelik el, hogy abban az addigi életüknek a legkellemesebb részeit folytatják, a zavaró körülményektől (betegség, fájdalom, halál) mentesen. A 2018-as évet megnyitó trendi válasz tehát az lenne, ha részletes elemzést írnék arról, hogy melyek a Föld jólétének a növekedését akadályozó legfontosabb tényezők, és hogyan lehet őket elhárítani. A következő bekezdéstől eltekintve azonban mindezt nem teszem. Miért? Mert a Mennyországról egy gyökeresen más elképzelésem van, amelyet fontosnak tartok megosztani az Olvasóval.
A Föld jólétének a növekedését akadályozó tényezőket igen jól összefoglalja az ENSZ fenntartható fejlődés célrendszere, amely 17 kulcsfontosságú pontot fogalmaz meg. Csak néhányat listázva ezek közül: a bolygónk túlnépesedése és ezzel összefüggő, növekvő élelem/édesvíz-hiánya, energiaproblémái, szennyezettsége és a javak egyre egyenlőtlenebb elosztásából fakadó, növekvő elégedetlenség mind-mind olyan súlyú gondok, amelyek sürgős és átfogó cselekvést igényelnek. Az ENSZ 17 pontján túlmenően az információ mennyiségének és átadási sebességének rendkívüli megnövekedése nyilvánvalóvá tette, hogy az emberi agy információ-feldolgozó kapacitása egy rendkívül szűk keresztmetszet. (Az "emberi CPU", a munkamemóriánk csak igen kevés, 5-10 információt képes egymással párhuzamosan feldolgozni.) Az elöregedés és a tradicionális szakmák egyre növekvő számának robotokkal való helyettesítése egyre sürgetőbbé teszi, hogy kitaláljuk az idő újfajta eltöltésének módjait. Ha a megoldásokat elkezdeném listázni, csaknem oda jutnék, hogy felsorolnám Elon Musknak az elmúlt években alapított cégeit.
Fontos azonban figyelmeztetnünk magunkat arra, hogy az emberiség fantáziája a Jó elképzelésében elképesztően szűk látókörű. A Mennyországban megtestesülő Jó sokak esetén a "megint", a "több" és a "jobb" szavakkal lesz leírható. Rosszabb esetben a Mennyországot a "megint", a "több" és a "jobb" végtelen birtoklásának képzeljük el. Még ennél is rosszabb esetben a "több" és "még több" harácsolása az egész környezetet kontroláló hatalommá változik az én-centrikus magán-Mennyországunkat megálmodó képzeletünkben.
"kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek
elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét."
(1Pét 1:8-9)
"Nem adnék egy pillanatot a Mennyországból
a világ minden örömérért és gazdagságáért
még akkor sem, ha több ezer és ezer évig tartana."
(Luther Márton)
A Mennyország nem "több", és nem is "jobb" annál, mint ami egy mai ember eddigi életének a legjobb pillanata volt, hanem elképesztően MÁS. Hadd idézzek két példát arra, hogy létezhet megszámlálhatatlanul sokfajta, átgondolhatatlanul intenzívebb olyan Jó, amelyről az emberiségnek még csak fogalma sincsen – mert korlátozott agykapacitásával igen kicsike gondolati mezőbe beszorított életében értelmi szinten nem is lehet.
Az első példám egy ikerpár példája az anyaméhben (A. J. Christian "A Teljesség hangja" c. könyve nyomán). Történt egyszer, hogy ikrek fogantak egy édesanya méhében. A hetek teltek-múltak, és a magzatok növekedtek. Ahogy egyre nagyobbak lettek, értelmük is fejlődni kezdett. Megelégedéssel közölte az egyik a másikkal: Ugye milyen nagyszerű, hogy megfogantunk! Ugye, milyen csodálatos, hogy élünk! Az ikrek lassan elkezdték megismerni világukat. Amikor felfedezték a köldökzsinórt, amely összekötötte őket édesanyjukkal, és a táplálékot biztosította számukra, szinte énekeltek a boldogságtól: Milyen nagy a mi édesanyánk szeretete, hogy életét megosztja velünk! Lassan múltak a hetek és a hónapok. Egyszer észrevették, hogy valami nagy változás fog bekövetkezni az életükben. Mit jelentsen ez? kérdezte az egyik. Ez azt jelenti válaszolt a másik, hogy létezésünk ebben a világban lassan a végéhez közeledik. – De én egyáltalán nem akarok elmenni innen! felelte az első. Örökre itt akarok maradni! – Nincs más lehetőségünk válaszolta neki a bölcsebbik. De talán van élet a születés után is! - Hogyan is lehetne? kérdezte kételkedve az első. Ha elszakad a köldökzsinórunk, hogyan tudnánk élni nélküle? És különben is: már mások is elhagyták ezt az anyaméhet előttünk, és senki sem jött vissza közülük, hogy elmondja, van élet a születés után. Nem: a születés a vég! Minél többet gondolkozott, annál komolyabb aggodalmai támadtak. Egyszer így szólt a másikhoz: Ha a fogantatás a szüléssel véget ér, mi értelme van akkor az életnek az anyaméhben? Teljesen értelmetlen. Még az is lehetséges, hogy az édesanyánk sem létezik. - De, neki léteznie kell! tiltakozott a másik. Hogy kerülhettünk volna akkor egyáltalán ide, ha ő sem létezne? És hogyan maradhattunk volna eddig életben? - Láttad már valaha az édesanyánkat? kérdezte a kételkedő. Még az sem kizárt, hogy ő is csak a képzeletünk szüleménye. Kigondoltuk magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket és a létezésünket. És így az utolsó napjaik, amelyeket az anyaméhben töltöttek, tele voltak megválaszolatlan kérdésekkel és nagy félelemmel. Végül elérkezett a születés pillanata. Amikor az ikrek elhagyták világukat, kinyitották a szemüket, és felkiáltottak. Amit láttak, felülmúlta a legmerészebb álmaikat is. Ezért a példáért Bajor Péter barátomat illeti a köszönet, akinek a "Milyen a Mennyország?" előadásából sok más fontos tudást is merítettem.
protein + disaster = Love
A második példám a fehérjék példája. Képzeljünk el egy fehérjét egy tizenéves agyának egyik sejtjében. Ma délelőtt ezt a fehérjét a fehérjeszomszédjai olyan mértékben rugdosták, amekkorát a megszületése óta még soha nem tapasztalt. Katasztrofális volt az egész napja. Délre a fehérjének már minden aminosav darabkája fájt. Lehet ennek a fehérjének arról fogalma, hogy a gazda szerelmes lett, délelőtt az első randijára készült, és délben megkapta az elfelejthetetlen első csókot? Ezt a példát igen alaposan átgondolva még mindig teljesen bizonyosak vagyunk abban, hogy az egyéni panaszaink nem lehetnek egy sokkal magasabb szinten létrejövő Jó-hoz való kicsinyke hozzájárulásunk melléktermékei?
2. A növekedés benső dimenziói
Messze nem csak a növekedés gátjait kell tehát elhárítani, hanem a növekedés új dimenzióit kell megtalálni. Hol és hogyan keressük ezeket az új dimenziókat? Érdemes mélyen elgondolkodni Jézus szavain: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Imé itt, vagy: Imé amott van, mert imé az Isten országa ti bennetek van." (Lk 17:20-21) A növekedés új dimenziói a lelkünk benső tartalmai. A lélek nagyon sok mély és még mélyebb réteget tartalmaz, amelyek feltárulása és megismerése egyre közelebb visz minket a Teljesség felé.
Hogyan lehet közelebb kerülni a lelket kiteljesítő, új dimenziókhoz?
Három tanács.
A. Fontos, hogy megtanuljunk nem-et mondani. Nem maradunk le semmi fontosról, ha nem veszünk részt mindenben, amire elsőként azt gondoljuk, hogy nekünk hasznos. Sőt. Ha jól megválogatjuk azt, amiben részt veszünk, akkor sokkal intenzívebb örömöket élhetünk át, semmint, ha nem. Az önkorlátozás nagyon sok helyzetben nem szegényít, hanem gazdagít, mert elmélyíti a megtartott tartalmainkat. Ha e mellett belegondolunk abba a közös JÓ-ba, ami éppen az önkorlátozásunk miatt fejlődhet ki, és később nekünk is örömöt okoz, akkor különösen megnő az önkorlátozás haszna a mi saját, egyéni szintünkön is.
"Teljes lényünkkel ahhoz kell igazodnunk
amit teszünk, minden pillanatban.
Ha megyünk, menjünk.
Ha imádkozunk, imádkozzunk.
Ha nézünk valamit, nézzük.
Ha eszünk, együnk.
Ez a titka a teljes, intenzív és gazdag életnek."
(Karthauzi szerzetesek: A Csend Útján)
B. Ahhoz, hogy felfedezzük a lélek benső dimenzióit, ki kell törnünk a saját egónkból, amely a lélek felszíni rétegeiben tart minket. Az egónk a "Mit és kit birtokolok?", a "Miben vagyok jobb, mint a többiek?" és a "Mit gondolnak rólam mások?" kérdéseiben fuldoklik egy egész életen át. Ezek a kérdések csapdák, mert az egót önmagába zárják, és csak mennyiségi fejlődést tesznek lehetővé. Az egónk legtöbbször véges játszmákat játszat el velünk, amelyekben a saját jólétünket másoktól raboljuk el. A krisztusi erények: az alázat, a tisztaság és a szegénység képesek kitépni bennünket a saját egónk fogságából. Az alázat erénye háttérbe szorítja az egónkat és elindít minket azon az úton amely a Teljesség fél vezet. A tisztaság erénye a legfontosabbá teszi bennünk a Teljesség keresését és ezzel a Teljesség körébe vonva minket megtisztít és egyben tisztán is tart. Végezetül a szegénység erénye egyedül fontossá teszi az életünkben a Teljességet és bekapcsolva a szeretet áramába bennünket, megadja nekünk az agapét, a szeretet legintenzívebb formáját. (Az alázatról, a tisztaságról és a szegénységről, mint életállapotról a fenti linkeken elérhető, későbbi blog-bejegyzések szólnak, így az érdeklődő Olvasót arra kérem, hogy ott nézze meg őket részletesen.)
C. Végezetül: a nem-et mondással, és az egónk háttérbe szorításával képesek leszünk kiüresíteni magunkat. Nemcsak egy meditáció erejéig, hanem tartósan is, sőt: véglegesen. Mire jó ez? Hadd idézzem Cserép Csongor barátomat (aki Ávilai Szent Teréz "A Belső Várkastély" című könyvének a kezembe adásával két éve elindított a lelki elmélyülés útján): "Én, a megismerni vágyó, tudom, hogy a megismerést csak a Teremtő viheti végbe, ezért kiüresítem magam, és kérem Őt, hogy a teremtés kapuját hozzám kapcsolva vezessen be a teremtés előtti állapotba, a teremtetlen Csendbe, ahol már nincs én és te, csak az EGY." A teremtés előtti Csend egy olyan állapot, amely megnyitja előttünk a Teljességet és az Atya intenzív szeretetét. Ezzel rátaláltunk arra az Útra, amelyben a Jó elképzelhetetlenül új dimenziói nyílnak meg előttünk pillanatról pillanatra. Halleluja! Ámen.
3. Záró megjegyzések
Az írásom végére négy nagyon fontos megjegyzés kívánkozik.
A.) Nem azt akartam sugallni, hogy a Föld jelenlegi gondjainak megoldására tett erőfeszítések helyett fedezzük fel a lelkünk mélyebb rétegeit.
B.) Mélységesen idegen tőlem az a cinikus látásmód is, amely a tisztaság, a szegénység és az alázat krisztusi erényeit mint a túlnépesedést megelőző, és a tömegek féken tartását segítő "ideológiát" kezeli.
C.) Az írásom azt szerette volna megjeleníteni, hogy a lélek benső dimenziói fokozatosan feltáruló, rendkívül intenzív örömforrást jelentenek. Az így keletkező benső öröm nem marad a sajátunk. Kirobban belőlünk, és eléri a többi embert. E közben az örömünk nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg: nő. Ebben a közös örömben olyan kiteljesedést érhetünk el, amelynek az elképzelésére még a legmerészebb álmainkban sem voltunk képesek.
D.) Végezetül: az írásom nem azt akarta sugallni, hogy a kiteljesedésnek csak az itt vázolt útja létezik. Éppen ellenkezőleg: a kiteljesedés csodálatosan sokféle úton mehet végbe. A szegénység, a tisztaság és az alázat éppen azért olyan fontos erények, mert megnyitják a lelket a kiteljesedés ezernyi fajtájának felfedezésére. A Mennyországhoz vezető út tehát rengeteg fajta. Maga a Mennyország azonban nem perszonalizált, hanem éppen azért gyönyörű, mert a Teljességben közös.
A kiteljesedés éppen Hozzá illő Útján kívánok
minden Olvasónak nagyon boldog Új Esztendőt!
Comments
Kedves Péter!
Köszönöm ezt a megrázó és elgondolkodtató új évi útravalót!
Neked is kegyelemteljes, hozzád illő utat kívánok!
„Isten országa ti bennetek van” /Lukács 17:21b/
Felveti a kérdést: Ismerjük-e önmagunkat? Törekszünk-e arra, hogy felfedezzük, kik vagyunk legbelül?
A boldogság igény, boldogság keresés (anyagi és szellemi) minden ember sajátja. De az emberek nagy része nem akar szembe nézni önmagával, csak szeretne boldogan élni.
Talán ezért van a sok örömpótló boldogság keresés: tárgyak felhalmozása, drog és egyéb függőséget okozó szerek, eszközök használata, melyek a boldogság hamis illúzióját keltik, ám csak „a lélek felszíni rétegeiben tartják fogva” az egyre növekvő tömegeket, főként a fiatalokat.
Meg lehet-e tanulni, tanítják-e, hogyan találhatjuk meg „a növekedés új dimenzióit, lelkünk belső tartalmait”, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok?
A blog ad néhány nagyon fontos jó tanácsot. Hogyan lehet ezeket a gondolatokat szélesebb rétegek felé közvetíteni.
Eljuthat-e tanulás, útmutatás nélkül az ember a „Csend állapotába”, mely megnyitja előttünk a Teljességet?