művészetek

Andrej Rubljov Szentháromság ikonja

Az emberiség egyik csúcsteljesítménye

Andrej Rubljov Szentháromság ikonja (1411-27) az emberiség művészetének egy semmi máshoz nem hasonlítható csúcspontja. A Szentháromság teljessége egy kört formál. A két szélső alak belső sziluettje egy kelyhet formáz. Így az egész jelenet a teljesség mellett Jézus keresztáldozatának és az úrvacsorának is a szimbóluma. Baloldalon van az Atya (bíborban), akinek a „szárnya” a középen ülő Fiúéval átfed. (Gyönyörűséges szerkesztési bravúr, hogy a kép középpontja nem a kép közepén van, mert az Atya számottevően – de mégis alig észrevehetően – nagyobb teret foglal el, mint a Fiú, vagy a Szentlélek.) A középen lévő Krisztus kék színe istenségére, ugyanakkora barna színe pedig emberségére utal. A jobboldalon ábrázolt Szentlélek szárnyai nem fednek át Krisztus szárnyaival, hanem a Fiú alig látható lándzsájával el vannak választva, hogy a Szentlélek legalább annyira tartozzon az Atyához, mint a Fiúhoz. (A Szentháromság mindhárom személyének a kezében lévő lándzsa a királyi hatalmuk jelképe – amely „mellékesen” a képet szintén az Atyára centrálja.) A Szentlélek kék színe istenségét, zöld színe pedig az új életet szimbolizálja. Mindhárman trónon ülnek, de a Szentlélek és a Fiú feje meghajlik az Atya előtt. Középen a tálban egy kenyér (vagy bárány, esetleg borjú feje) van, amelyet mindhármuk keze megáld. A háttérben egy ház és egy tölgyfa van. Ez valószínűleg Mamré tölgyesét jelképezi, ahol Ábrahámnak három férfi formájában megjelent a Szentháromság. A háttér jobb oldalán Mória hegye (azaz a jeruzsálemi Templom-hegy Mamrétól kb. 30 km-re északra) látható, ahová elviszi majd Ábrahám az egyetlen fiát, Izsákot feláldozni, és ahol Isten az utolsó pillanatban egy bárányt ad áldozat gyanánt. Töltsünk el az adventben egy órát ennek a képnek a szemlélésével. Aki ezt megteszi, Örkény István "Az élet értelme" c. rövid írásának a végén írottak történhetnek vele: „Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.” Kívánom ezt, a Teljesség megtapasztalását mindenkinek.

Fő témakörök: 

Az öröm zenéje

Jacqueline du Pré és Daniel Barenboim legendás Haydn C-dúr csellóverseny felvétele

Az egyik legkedvesebb zenefelvételem az itt meghallgatható Haydn C-dúr csellóverseny Jaqueline du Prével és Daniel Barenboimmal. Amikor ez a felvétel készült, friss házasok voltak. Hat évig tudott együtt játszani ez a két hihetetlenül tehetséges művész. Utána sclerosis multiplex-et diagnosztizáltak Jaqueline-nál, aki visszavonult a nyilvános szerepléstől. Jaqueline 14 évvel később, 42 éves korában halt meg. Daniel (aki jelenleg 80 évesen a világ egyik legismertebb művésze: egy mostanában készült Verdi Requiem Tuba mirum felvételét lásd itt) mindvégig hűségesen ápolta. Ebben a három tételben az emberi kapcsolat hihetetlen mélysége és öröme szólal meg. Lelkészként ezt csak Isten kegyelmeként tudom értelmezni. Tőlünk, emberektől saját magunktól ilyen szintű zene nem telik ... mert nem telhet.

Fő témakörök: 

Herbert Blomstedt (1927-) a világ legidősebb aktív (és számomra legjobb) karmestere

Egy csoda margójára

Herbert Blomstedt-ről már írtam egyszer 2018 márciusában, amikor New York-ban meghallgathattam vele Beethoven VII. és VIII. szimfóniáját. Akkor döbbentem rá, hogy ő -- számomra -- a világ jelenlegi legjobb karmestere. 90 éves korától még inkább világhírű lett. Jelenleg ő a világ legidősebb, aktív karmestere. Meggyőződése ellenére szombaton azért vállal koncerteket, mert a zenét a hite kifejezésének tartja.

Számomra Blomstedt zenéje ellenpontozza mindazt, ami zavar ebben az évszázadban. A rohanást, a zajt, a világban való elsüllyedést. 65 éves koromra "megleptem magamat" az összes 90 éves kora felett készült CD felvételével (Beethoven és Brahms összes szimfóniái, valamint a fotón látható Schubert szimfóniák). Ha Blomstedt zenéjét hallgatom, a következők járnak az eszemben:

  • Az idő nem pillanatok összessége, hanem egy cél felé haladó folyam.
  • A csend visszafogottságában hatalmas erő van: Isten ereje.
  • Életünk darabkái nagyobb egészekké állnak össze.
  • A mennyország nem harsány, hanem békés.
  • Életünk nagyobb egészei az Egészbe, Isten Teljességébe simulnak bele.
  • Az élet lüktetése nem időleges, hanem örök.
  • Életünk események megállíthatatlan sorozatában hívja el a feltámadás örömét.

Kívánom mindenkinek, hogy érezze meg ezeket, úgy ahogyan Blomstedt, illetve úgy, ahogyan az ő zenéjének hallgatása közben meg lehet érezni mindezt. (Aki kedvet kapott a meghallgatásához, annak számára Beethoven, Brahms és Schubert neve alatt kigyűjtöttem Blomstedtnek a YouTube-on fellelhető időskori felvételeit.)

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mikor nincs, és mikor van az Ige a helyén?

Gondolatok arról, hogy mikor kerül a helyére az Ige az életünkben, és mire képes a helyére került Ige?

 

1. Mikor nincs a helyén az Ige? Nem a helyére kerül Isten Igéje, ha horoszkópként olvassuk az Útmutató napi igéjét, avagy választ keresve valamely konkrét kérdésünkre, felütjük a Bibliát, és elhamarkodottan, szó szerint értelmezzük az első Igét, amit meglátunk, úgy gondolván, hogy "ezt mondja nekünk aznap Isten". Nem érezzük meg az Ige erejét akkor sem igazán, ha soha nem olvastuk még el a Szentírás egészét. Nem nyílunk meg az Ige tartalmára, ha nem helyezzük el magunkat az elolvasása előtt Isten jelenlétében, Isten terében, Jézus kegyelmes szeretetében és a Szentlélek erejében. Nem tudjuk teljesen befogadni az Igét, ha csak olvassuk. Hallanunk is kell. Szokjunk rá arra, hogy az Igét olvassuk hangosan fel, és ne csak el. Hallgassuk az Igét istentiszteleten, a hívők közösségében. Az igehirdető, a sok lélek rezdülése, a liturgia elemei, az ének és az imák sokkalta több esélyt teremtenek, mint mi saját magunk. Adjunk meg minél több esélyt az Igének, hogy megzendülhessen bennünk, hogy a helyére kerülhessen! Saját magunknak adunk ezzel esélyt, mert azért adta az Igét az Isten, hogy keresse a helyét ebben a világban, a mi életünkben. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Mikor van az Ige a helyén az életünkben, a lelkünkben? Salamon király példabeszédei egy szép képet adnak nekünk arról, hogy milyen a helyére került Ige: "Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige." (Péld 25,11) Milyen nehéz lehet az Ige, ha egy aranyalmának képzeljük el? Egy szép alma kb. negyed liter térfogatú. Negyed liter arany öt kiló. Miért ilyen súlyos az Ige? Az Ige Isten megjelenése a világban. Minden Ige a Teljességet koncentrálja magába. Az Ige Isten teremtő erejét hordozza. Ez a teremtő erő korlátlan: összehajthatja akár palástként is az eget (Zsid 1,12). Az Ige olyan, mint a kő. De nem ám akármilyen kő! Az Ige pontosan az a kő, amelyet Isten a világ közepébe helyezett el: a Szegletkő, a testté lett Ige. A Szegletkő, Jézus Krisztus, a beleütközés köve (Róm 9,32; Károli-fordítás). Mikor van az Ige a helyén? Akkor, ha a szívünk közepébe érkezett meg – az ezüsttányéron. Az ezüsttányér: maga a Szentlélek. Ha a Szentlélekre nyitottan fogadjuk be az Igét – akkor került oda, ahova azt Isten szánta, oda, ahol Jézus lakik: a szívünkbe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mire képes a helyére került Ige? Az Atyától elindult Ige Jézus keresztáldozatának a kegyelmével az Ige befogadására megtisztított szívünkbe került a Szentlélek által. Végre a helyén van! Elégedettek lehetünk-e ezzel? Nem. Ha már befogadtuk az Igét, hagyni kell, hogy munkálkodjék bennünk. Történik azonban még valami. Az Ige nem nyugszik meg bennünk: át kell adnunk másoknak. Hol lesz az Ige a helyén? A testvéreink szívében. Az Ige végre a helyére került: közös kincsünkké vált. Vége van-e az Ige vándorútjának ezzel? Nem! Még mindig nem! Mire képes a helyére került Ige? "Az ige kőszálként megáll, megszégyenül, ki bántja." (EÉ 254). Az Ige a mi teremtő Atyánk és megváltó Urunk jele ebben a világban, amelyre, mint kősziklára, a házunkat mi mindannyian bizton építhetjük. Az Igére épült ház az Atya Háza, amelyben mi mind örök szállásra találunk. Ide, az Atya Házába vezet minket vissza az Ige, Jézus Krisztuson, az Ajtón (Jn 10,9a) keresztül. Így tér oda vissza az Ige, ahonnan elindult: az Atyához, de nem üresen, hanem mindannyiunkkal, Urunk egész nyájával együtt – Örökre. Halleluja! Ámen. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Subscribe to RSS - művészetek