1. Miért nem akarunk (tudunk) tűrni ebben a században? Nem is olyan régen még minden rohanás volt... Elfelejtettük azt is, hogy hogyan kell felkészülni valamire. A baj ezzel az volt, hogy így soha nem érkeztünk meg oda, ahol voltunk. Mert soha nem tudtuk, hogy hol voltunk. Mert nem hagytunk időt arra, hogy rájöhessünk, hogy hol leszünk... Jelentéktelenné vált a pillanat. Lesz helyette majd új, lesz helyette majd más. A változáséhségnél csak a változatlanság elviselésének a hiánya volt a nagyobb. Tűrhetetlen, ha nekünk tűrnünk kell! -- gondoltuk korábban. A mindenhatóság látszatában élt az emberiség. Szakadékhoz vezető, bekötött szemű út volt ez. Aztán beütött a krach. Megjött a koronavírus... Úgy gondolom, hogy nagyon fájdalmas, nagyon szörnyű, de a hosszútávú túlélés szempontjából lét-fontosságú leckén megy keresztül az emberiség. Tudjunk tanulni mindebből. Találjuk meg a kényszer-nyugalom heteiben a benső növekedés útját. Ne gyorsuljunk majd akkor se vissza, amikor már lehet. Ez valahol a Föld megmentésének az útja. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

2. A tűrés, mint a bölcsesség része. A benső nyugalom, a bölcsesség csak a vágyainktól való távolságtartás képességével szerezhető meg. Ehhez tűrés-edzetté kell válnunk. Most épp tűrésedzettekké kezdünk válni... Kényszer-böjt lett a naptár szerinti böjt... Vegyük észre, hogy az egyéni tragédiákat csak közösségi TŰRÉSSEL lehet minimalizálni. Azok a közösségek, amelyek nem voltak szabálykövetők, sokkal több megfertőződést szenvedtek el, mint azok, amelyek gyorsan rájöttek arra, hogy vissza kell fogni magukat. A visszafogásnak azonban kb. két hónap múlva majd vége lesz. Építsük fel addig máshogy, építsük fel jobban önmagunkat! (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

3. Hosszútűrés: Isten különös kegyelme. A tűrés mozgató ereje a szeretet, ami "mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel" (1Kor 13,7). Hadd ismételjem meg a korábbi mondatomat: Vegyük észre, hogy az egyéni tragédiákat csak közösségi TŰRÉSSEL lehet minimalizálni. Ugye látjuk már, hogy miért a szeretet a tűrés mozgató ereje? Az egész közösségünk tűrésével óvjuk meg azokat, akik e közösség törékeny tagjai és óvjuk meg otthonunkat, a Földet magát. Nem büntetésképpen kaptuk a koronavírust. A nevelésünk zajlik éppen. Vegyük észre azt, hogy a tragédiák ellenére ez a nevelés szeretettel teljes. Érezzük meg a baj közepén is a reánk áradó szeretetet, és megkapjuk vele a békesség ajándékát is. Ezzel a békességgel és szeretettel kezdjük el újraépíteni a környezetünket. Ámen (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

1. Hamis Isteneink, hamis kereszténységünk. Sokan azt gondolják, hogy igen könnyű betartani az első parancsolatot. Meg vagyunk keresztelve, konfirmáltunk is. Mi más a keresztény identitás, ha nem ez? Ellent kell, hogy mondjak ezen testvéreimnek. A keresztény identitás nem olyan, mint egy futballcsapathoz tartozás. Nem egy tulajdonság. Nem pusztán egy közösséghez tartozás. Nem lehet szert tenni rá. Nem lehet birtokolni. Csak akkor lesz az Úr a mi egyedüli Istenünk, ha nem állítunk még a közelébe sem semmit, ami fontosságban felérne Hozzá. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

2. A keresztény identitás gyökerei. A keresztény identitás legfontosabb forrása a szeretetközösségben élés a Szentháromsággal. Az Újszövetség fényéből szemlélve a tízparancsolatot nyilvánvaló, hogy Isten nem korlátozni akar bennünket, hanem kiteljesíteni. Isten Teljességét megismerve, végtelen szeretetét megtapasztalva a tízparancsolat betartása nem követelmény, hanem következmény lesz. Az Istennel és a felebarátokkal megélt kettős szeretetközösség tulajdonképpen nem más, mint Jézus szeretetparancsa. A keresztény identitás gyökereinek konkrét megnyilvánulásai az ima, a szentségek (a keresztelés és különösképpen: az eucharisztia) és Isten igéje. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

3. A keresztény identitás törzse és hajtásai. A keresztény identitás törzsének első fontos eleme a bűnlátás és az Istenfélelem. A keresztény identitás törzsének a legfontosabb eleme Jézus arcának és Jézus egész valójának a kiábrázolódása a keresztény emberben. A keresztény identitásnak rengeteg hajtása van, amelyek tulajdonképpen már a keresztény ember életvitelére jellemző egyedi tulajdonságok. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

1. A "saját" örömeink. Mindenkinek az életében máskor és máshogy jön el az a pillanat, amikor elkezd megérezni valamit abból, hogy egy óriási szeretetóceán közepén él – amit addig nem vett észre. Ennek a felismerése kimondhatatlanul nagy örömforrás. Gyönyörű érzés, amikor már itt, a földi életünkben néha-néha megérzünk, átélünk valamit a Szentháromság szeretetkapcsolatából. Az archetipikus nő öröme immanens öröm, ami Isten végtelenségét a szív legbenső teljességében fedezi fel. Az archetipikus férfi öröme transzcendens öröm, amely kiárad, és Isten végtelenségét a világ egészének a gyönyörűségében fedezi fel. Ugyanonnan indul, és ugyanoda érkezik mindkettő. Csak máshogy. Ez a teremtés egyik csodája. Isten állandóságának az örömét is átélhetjük a földi életünk során. A kölcsönös elkötelezettség, a hűség öröme; a derű: a biztonság, a megértés öröme; a reménység: a gondviselés és a Lélek munkálkodása feletti öröm mind-mind olyan csendes örömök, amelyek sokkal mélyebbek és teljesebbek, mint az egyedi történések fellángoló örömei. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

2. A Teljességből kapott ízelítők örömei. Az Isten szeretetével való találkozások örömei közül első Isten Igéjének az öröme. Isten Igéje nem holt betű. Isten Igéje a Szentlélek ereje által a lelkünk mélyében szólal meg. Isten Igéje megcselekszi azt, amit állít. (Érdemes ezen a mondaton hosszasan elgondolkodnunk. Életünk legfontosabb történései múlnak azon, hogy megértettük-e ezt a mondatot.) Amikor a Szentháromság szeretetével való találkozásaink rendszeresebbé válnak, egyre inkább képessé válunk arra, hogy Isten irgalmas szemével lássuk meg magunkat és mindenkit körülöttünk. Amikor e találkozások még rendszeresebbekké lesznek, akkor Jézus Arcát látjuk magunk előtt. Jézus Arca nem egy pontosan látható képmás, hanem kisugárzás. Isten dicsőségének a Krisztusban ránk vetülő sugara. Gyönyörködünk benne, megfürdünk benne. Eltölt minket a nyugalom, a szeretet és a derű, amelyet mind szétsugárzunk a környezetünkben. Ez az áldottság öröme. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

3. A Teljesség örömei. Isten Országában megszűnnek az egyén határvonalai. Mindazt, amit eddig csak "tükör által homályosan" találgattunk (1Kor 13,12), immár látni és tudni fogjuk. Isten, a világ lényegének az állandósága nem zaj, hanem Csend. Nem vágtázó események láncolata, hanem időtlenség. Nem kötődések sorozata, hanem torzításmentes tisztaság. Isten időtlen, tiszta Csendje nem üres. Szeretettel és a szeretetet szétsugárzó energiával teljes ez a Csend. Isten Csendjét Isten Dicsősége tölti meg. Az Isten Dicsőségében való fürdés és Isten Dicsőségének a terjesztése az öröm legmagasabb foka. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)